Fiatal éveimben sokat figyeltem a rendszerváltozás vállalkozóit. Édesapám is közéjük tartozott. Amikor fájdalmasan fiatalon elvitte a rák, azon gondolkodtam, mit csinált rosszul. Hogy lehet az, hogy kortársai, korábbi kartársai, elvtársai virágzó vállalkozásokat tudtak létrehozni és a mai napig élnek jó módban gyerekeik, unokáik körében. Mik lehettek azok a mozzanatok, amiket apu és rengeteg hozzá hasonló benézett?
Sok ötletem volt már a hibákra korábban is, ösztönösen éreztem mit szúrt el. Amióta viszont tanulom a változásmenedzsmentet, amióta szervezetfejlesztő szemlélettel tekintek apu dolgaira, már tudással alátámasztva is látom hol voltak azok a sarokpontok, ahol ha másképp döntött volna, akkor most más lenne ennek a cikknek a főhőse és nem Ő.
Apu érzékeny, empatikus ember volt. Bár ezt életében sosem mutatta. Szigorúnak és kősziklának tűnt. Ezzel csapta be a környezetét és magát is. Ezért nem segített neki szinte soha senki. Nem kérte és nem látszott hogy szüksége lenne rá. Ehhez az alap természethez jött egy hihetetlen géniusz elme. A szakmájában ma sincsen hozzá hasonló lángelme. Ő nem csak elméletben tudta a hőkezelést, hanem gyakorlatban is. Rengeteg ötlete volt. Mindig gondolkodott, megoldást keresett. Ezer irányba indított millió szikrát. Ha dolgozott, tűzben égett.
Egész héten ment és műszaki támogatást, tanácsadást nyújtott az ügyfeleinek. Minden új megoldását önzetlenül elszórta azoknak, akiknek nagy szüksége volt rá. Nagyon sok vállalkozót megtámogatott és juttatott piaci előnyhöz. Ő maga viszont szinte sosem számlázott. Emlékszem édesanyám mennyit zsörtölődött! Alig lehetett rábírni aput arra, hogy pénzt kérjen a zsenialitásáért! Sokszor mondta, hogy hisz az semmiség volt amit XY-nak segített, egyébként is, ő a főnök, és ő így döntött. Fogjuk fel lazábban.
Múlt héten a METU-n Noszkay professzorasszony megmagyarázta nekem, hogy apukám inkább vállalkozó típus volt. Egy ötletelő lángelme, egy laza, szabályfelrúgó figura, akiből hiányzott a menedzser. Az ő kis vállalkozásában sajnos nem váltak ketté a hatalmi ágak. Nem teremtődött meg a cégben a menedzser funkció. A tervszerűségért, a rendszerért, a tényleges haladásért, a pénzügyekért senki nem felelt. Apu nem volt tudatos és hagyta, hogy kaotikussá váljanak körülötte a dolgok. Ez volt az egyik végzetes hibája. Végül meg is fizette a káoszt.
Mentéségére legyen mondva, sosem lett volna vállalkozó, ha nem kényszerül rá. Én őt el tudom képzelni egy K+F csoport élén, ahol kutatnak rendületlenül. De akkor, abban a helyzetben ilyen lehetősége nem volt. Vállalkoznia kellett, viszont tehette volna másképp is.
Mit tanulhatunk ebből a kis történetből? Attól függ ki olvassa!
Ha az olvasó apukámhoz hasonló tudós, ötletelős, sziporkázó, jövőbe látó típus, akkor jól teszi, ha megáll és elgondolkodik, hogyan tudja úgy hosszútávon, jó pénzzé konvertálni tudását, hogy a sikerhez szükséges egyéb területek is kezelve legyenek. Magyarul, a menedzser funkciókat hogyan tudja abszolválni. Van olyan lángelme, aki képes a 2in1 működésre, de be kell lássuk, a többség nem. Ha már egyáltalán elgondolkodik azon amit itt leírtam, sokat tett a jövőjéért és az egészségéért. Tanácsolom, kérjen külső segítséget! Tanácsadóktól, jól prosperáló vállalkozások vezetőitől, de ha aput nézem, akkor már anyukám is több lett volna, mint a semmi.
Ha az olvasó olyan helyzetben van, hogy jó menedzseri szkillekkel, akár még tőkével is rendelkezik, de az ötletek, a vállalkozói szemlélet nem az erőssége, akkor arra ösztönzöm, keressen olyan társat, aki jövőbeni álom bizniszek százait zúdítja majd rá. Nagyon fontos, ne felejtse el megfizetni őt még abban az esetben se, ha a másik nem kéri!
Mi is valahogy így kapcsolódunk össze a hALadjunk kezdeményezésen belül Fischer Mónival. Az elmúlt hetekben sok kezdő és elakadt vállalkozót segítettünk továbblendülni. Időnként, átmenetileg átvéve a menedzser funkciókat, vagy a „rendcsinálási” funkciókat. Nagyon sok az okos ember kishazánkban, de hiányzik a rendszerszemlélet és a vezetői határozottság. Egy kezdő vállalkozót pedig ez a hiányosság kinyír. Van akiket átvitt értelemben, de az én apukámat szó szerint.
A megoldás: folyamatosan tanulni, informálódni! Szerezzünk cégvezetéshez szükséges szkilleket. Bizton állítom, hogy könnyebb, mint gondolnátok!
Csatlakozzatok a hALadjunk csoporthoz és vegyetek részt csoportos coaching üléseinken. Mi imádunk rendet tenni!